Még 2008 végén kezdődött, amikor a
munkahelyemen egy lánnyal lázas keresgetésbe fogtunk, karácsonyi ajándék
ötleteket kutatva. Ő rátalált egy oldalra, ahol egy könnyen átlátható és
kezelhető szerkesztő program segítségével fotókönyveket lehetett készíteni.
(Ez
volt a Cewe Fotókönyv oldala.)
Nagyon megtetszett nekünk, rögtön bele is
vetettük magunkat a szerkesztésbe. Együtt ültünk a monitor előtt, és válogattuk
ki a megfelelő képeket. Ezeket elhelyeztük az oldalakon, majd jött a díszítés,
és a leírások hozzáadása. A szerkesztő rengeteg előre elkészített elrendezést
tartalmaz, továbbá háttereket, és díszítő elemeket, ezekkel is megkönnyítve az
alkotást.
Említettem már, hogy nagyon könnyű használni? :)
Első könyvemet Apukáméknak szerkesztettem. Ők nagyon szeretnek utazni, rengeteg helyen jártak már, a képek pedig különböző háttértárolókon, esetleg CD-re írva várták, hogy végre valami jó is történjen velük :) Egyszer, amikor nem voltak otthon, "az éj leple alatt" fellopóztam hozzájuk - hú, ez már majdnem "bűncselekmény" :) -, és lementettem magamnak jó pár utazásuk képeit. Ezekből készült életem első fotókönyve. Megrendeltem, majd amikor megérkezett az elkészült fotókönyv, ámulattal nézegettem, hogy milyen gyönyörű és különleges ajándék lesz.
Mondanom sem kell, mindenki sírt a meghatódottságtól.
Annyira tetszett az egész szerkesztgetés, hogy elkezdtem
tüzetesebben tanulmányozni a Cewe Fotókönyv oldalát. Találtam egy „Blog”
menüpontot, amire rákattintva megpecsételődött az életem, és magával ragadott a
digitális scrap világa. Aki nem elégszik meg a fotókönyv szerkesztő szoftver
adta lehetőségekkel, az minden segítséget megkaphat itt ahhoz, hogy újabb
trükköket sajátíthasson el, és rengeteg inspirációs oldallal találkozzon.
A sok inspirációs oldal hatására, egy idő után
megpróbálkoztam azzal, hogy előre elkészítem a dupla oldalakat a fotókönyvbe,
egy erre alkalmas programmal, majd ezeket az oldalakat a szerkesztőbe behúzva
készítem el a könyvem. Mindenki el volt ájulva, hogy milyen csodálatos könyvek
lettek.
Mikor búcsúztunk a bölcsitől, a gondozók is fotókönyvet kaptak, ami a csoport egy évéről szólt, fényképekkel, versekkel. (erről szóló, korábbi bejegyzésem: Itt olvasható). Pár hónappal az átadás után találkoztam a gondozókkal ismét, és újból nagyon megköszönték ezt a különleges ajándékot, amilyet még soha senkitől nem kaptak előtte. Ez abból a szempontból is volt nagyon jó érzés számomra, hogy egyikük, a csoport ballagását követően, nyugdíjba vonult, én pedig elmondhatatlanul boldog voltam, hogy olyan emléket adhattam neki, ami mindig emlékeztetni fogja - az általa annyira szeretett - hivatására.
Legutóbb egy olyan fotókönyvön dolgoztam, amit
már nagyon régen be szerettem volna fejezni. Témája, a kislányom első amerikai
utazásának naplója. Valószínű, hogy nem fog emlékezni erre az útra, hiszen csak
másfél éves volt, amikor kint voltunk, és meglátogattuk az amerikai felét a
családnak. Ekkor találkozott velük először (bár én is). Végre az amerikai
nagypapa és nagymama is magához tudta ölelni őt. Minden estét azzal zártam,
hogy lejegyzeteltem az adott nap eseményeit, ebből és a fényképekből készült a
könyv. Nagyon remélem, hogy amikor nagy lesz és a kezébe veszi ezt a könyvet,
örülni fog, hogy megőriztük az első utazásának a történetét egy gyönyörű
fotókönyv formájában.
Az elkészült fotókönyv:
Remélem, kedvet kaptál, hogy Te is elkészíts
egy saját könyvet!
Hogy ezt az ingyenes szoftverrel vagy egyéb szerkesztő
programmal teszed, az már mellékes. Ami biztos, tuti, hogy nem fogod megbánni,
és Te is újból és újból előveszed majd az elkészült albumot.
Most itt az ideje, hogy belevágj, és hogy keresgetni se kelljen, hogy hol tudod mindezt megtenni, IDE, a Fotóhálózat oldalára kattintva már kezdheted is.
Jó munkát kívánok!
